Az elmúlt években az Alkotmánybíróság kiemelt figyelemmel vizsgálta a kérdést, hogy a közigazgatási hatóság alkalmazhat-e szankciót (azaz kiszabhat-e bírságot) abban az esetben, ha a határozat meghozatalára a hatóság számára nyitva álló határidő leteltét követően kerül sor.

Az Alkotmánybíróság először arra az álláspontra helyezkedett, hogy amennyiben a hatóság túllépi a joghátrányt alkalmazó határozat meghozatalára előírt törvényi határidőt, úgy a szankcióalkalmazási lehetősége elenyészik [5/2016. (III. 10.) AB határozat].

Később azonban jelentősen finomított a korábban írtakon és rögzítette, hogy a határozathozatali határidő túllépése önmagában még nem zárja ki a szankció kiszabásának lehetőségét, ehhez ugyanis további körülmények bizonyítása szükséges (ha a határozathozatalra a határidőn túl került sor és a határozat meghozatala észszerűtlenül hosszú időt vett igénybe, úgy az adóhatóság az adózónak okozott sérelemmel arányos mértékben mérsékelni köteles az adóbírság mértékét vagy akár mellőzheti is annak kiszabását, ha az adózó jelentős sérelmet szenvedett el a határozathozatal elhúzódása miatt) [25/2020. (XII. 2.) AB határozat].

A szóban forgó kérdést jogegységi panasz eljárás keretében a Kúria is vizsgálta egy nemrég kiadott határozatában [Kúria Jpe.60019/2022/9.]. Bár a Kúria határozatának tárgya a versenyfelügyeleti hatóság eljárása volt, tekintettel a versenyfelügyeleti eljárásban kiszabható bírság és az adóigazgatási eljárásban kiszabható adóbírság represszív szankció jellege között fennálló analógiára, az itt előadottak az adóigazgatási eljárások és adóbírságok körében is irányadónak tekintendők.

A Kúria elvi jelleggel rögzítette, hogy bírság szankcióknál alapvető kérdés, hogy a hatóság anyagi jogi vagy eljárási határidőt lépett-e túl (az anyagi jogi határidők valamilyen alanyi jogosultsághoz kapcsolódnak és jellemzően az anyagi jogi jogszabályok rendezik őket, míg az eljárásjogi határidők egy eljárási cselekmény megtételéhez kapcsolódnak és jellemzően valamilyen eljárási jogszabályban kerültek meghatározásra).

Míg az anyagi jogi határidő túllépése esetén a bírságszankció kiszabásának lehetősége elenyészik, az eljárási határidők elmulasztása nem jár együtt automatikusan a szankcionálási lehetőség elenyészésével. Ebben az esetben az, hogy a bírság szankcióra a határidő elmulasztásának van-e egyáltalán hatása, és ha igen, a bírság szankció mellőzhető-e vagy annak összege arányosan mérsékelhető-e, a határidő túllépésének mértékétől és annak tisztességes ügyintézésre gyakorolt hatásától függ. Ezen körülményeket pedig mindig az adott konkrét ügy vonatkozásában kell vizsgálni.

A Kúria az ügy érdemére kiható szabálysértések kapcsán példákat is hoz. Az ügyintézési határidő túllépése például akkor minősül az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértésnek, ha

• a határidő-túllépés következtében a közigazgatási szerv olyan új jogszabályt alkalmaz, amely az ügyfélre hátrányosabb;
• a hatóság határidőtúllépése miatt a fél bizonyítási lehetősége elnehezül (pl. dokumentumok már nem lelhetők fel, a tanú meghal stb.), vagy egyéb módon jelent hátrányt a fél számára.

A fentiekhez hasonló esetekben az eljárási határidő túllépésének hatása lehet a bírság szankcióra, hiszen ezen esetekben nemcsak az eljárási határidők túllépése, hanem az ügyfél eljárási pozíciójának a határidő-túllépés miatti gyengülése is megfigyelhető.

A Kúria egyértelművé teszi továbbá, hogy az is értékelendő körülmény, ha a hatóság a fél együttműködési kötelezettségének megszegése miatt nem tud megfelelő határidőben döntést. Ezen együttműködési kötelezettséget egyébként a hatóság is megszegheti, az ebből adódó határidő túllépés pedig a másik oldalon szintén értékelendő (például ha a hatóság meghosszabbítja az ügyintézési határidőt, de ezalatt megfelelő indok nélkül eljárási cselekményt nem végez, és ez vezet később a határidő-túllépéshez).

Végül, az észszerű ügyintézési idő vonatkozásában a Kúria megjegyzi, hogy az alkotmánybírósági értelmezés szerint a hatósági eljárások észszerű határidőn belüli befejezésének követelménye (mely az Alaptörvényben foglalt kötelezettség) és a jogszabályokban – így például az adóigazgatási rendtartásról szóló törvényben – foglalt ügyintézési határidők betartásának előírása egymást nem fedő kategóriák. Ennek oka, hogy önmagában az eljárási határidő megsértése miatt nem biztos, hogy sérül az adózó észszerű határidőhöz fűződő, Alaptörvényben rögzített joga, mint ahogyan az is elképzelhető, hogy az ügyintézési határidők betartása mellett sérül az ügyek észszerű határidőn belül való befejezésének alkotmányos előírása (például a különböző határidő-hosszabbítások, vagy a határidőbe be nem számítandó indokolatlan eljárási cselekmények elrendelése miatt).

Összegzésképp kijelenthető tehát, hogy a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának friss határozata értelmében, ha az eljáró adóhatóság az ügyintézési határidőt túllépi, az ezzel összefüggő jogkövetkezményeket az határozza meg, hogy az adóhatóság anyagi jogi vagy eljárási határidőt lépett-e túl. Az utóbbi esetben pedig mindig a körülmények alapos vizsgálatára van szükség annak érdekében, hogy megállapítható legyen, hogy a határidő-túllépés a szankcionálási lehetőség elenyészéséhez vagy mérséklődéséhez vezethet-e.

Dr. Lontai Bence (bence.lontai@pwc.com) és dr. Kelemen Dániel (daniel.kelemen@pwc.com)

Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban bármilyen kérdése merülne fel, kérjük, forduljon szokásos kapcsolattartó partneréhez, illetve dr. Kelemen Dániel (e-mail: daniel.kelemen@pwc.com) és dr. Lontai Bence (e-mail: bence.lontai@pwc.com) ügyvédekhez.