Miért lett tilos a „geo-blocking”?

A felhasználók örülhetnek, de mit jelent ez a vállalkozásoknak?
A területi alapon történő tartalomkorlátozást, az ún. „geo-blocking”-ot 2018. december 3-tól tilalom sújtja az EU-ban. A szigorítás célja, hogy a belső piacon megszüntesse az online értékesítésben az ügyfelek állampolgárságán, lakóhelyén vagy letelepedési helyén alapuló indokolatlan diszkriminációt.
A szabályozás minden olyan vállalkozást érint, amely határokon átnyúló online értékesítést végez és/vagy online szolgáltatást nyújt, ezért gyakorlatilag minden webáruház számára fontos az új szabályok ismerete.

„A területi alapú tartalomkorlátozás tilalma a fogyasztók számára szélesebb választékot és ezzel előnyösebb ajánlatokat, a vállalkozások számára pedig több lehetőséget jelent” – sorolja az előnyöket Liliana Pavlova, az Európai Tanács soros elnökségéért felelős bolgár miniszter. A 2018/302/EU rendelet („Rendelet”) értelmében ugyanis ezentúl nem lehet korlátozni a más területi piacokra tartozó felhasználóknak az adott weboldalhoz való hozzáférését (legyen itt szó akár direkt blokkolásról vagy átirányításról), továbbá eltérő felhasználási, fizetési, illetve egyéb feltételeket sem lehet rájuk róni.

Fontos kiemelni azonban, hogy a Rendelet nem vonatkozik a tisztán belföldi tranzakciókra, mivel elsődleges célja az EU belső piacát érintő kereskedelmi korlátok felszámolása, illetve kialakulásuk megakadályozása. Ezen túlmenően nem tartoznak a Rendelet hatálya alá azok a szolgáltatások sem, amelyek a szerzői jogi védelem alatt álló tartalmakhoz való hozzáférésen, illetve a szerzői jogi védelem alatt álló művek immateriális formában való értékesítésén alapulnak, továbbá az audiovizuális médiaszolgáltatásoksem. A Bizottság úgy tervezi azonban, hogy a következő években a Rendelet hatályát felülvizsgálják. Más rendeletekkel és irányelvekkel – így különösen a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelvvel (szolgáltatási irányelv) – való összhang biztosítása érdekében továbbá más, például a pénzügyi, az audiovizuális, a szállítási, az egészségügyi, illetve a szociális szolgáltatások sem tartoznak majd a Rendelet hatálya alá, jóllehet, itt is érdemes megjegyezni, hogy egyes esetekben (pl. szállítás) már harmonizáltak a szabályok, más esetekben pedig ugyancsak felülvizsgálatra számíthatunk.

A Rendelet – bár a fentiek szerint az online felületekhez való hozzáférés bármilyen korlátozását tiltja – nem keletkeztet érdemi többletkötelezettséget a kereskedők számára, a szerződési szabadság továbbra is fennmarad, és az árpolitika reflektálhat a különböző célcsoportok sajátosságaira. A kiszállítás sem ró többletköltséget az eladóra, hiszen ha egy olyan tagállamból rendel a felhasználó, ahová az eladó alapesetben nem vállal kiszállítást, ilyen esetben a vevő választhat, hogy állja-e a kiszállítás költségeit vagy inkább az eladó üzlethelyiségében veszi át az általa megrendelt árut. Egy követelményt kell csupán mindenképp figyelembe venni, a Rendeletben megengedetteken túlmenően a fogyasztók között nem lehet állampolgárság, lakóhely vagy letelepedési hely szerint különbséget tenni sem az árakban, sem az egyéb értékesítési feltételekben. Ugyanezek az elvek vonatkoznak a kereskedők elektronikus úton nyújtott szolgáltatásaira, így pl. a különböző felhőalapú szolgáltatásokra is, és ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a más tagállami illetőségű vevő abban az országban veszi igénybe a szolgáltatásokat, amelyben a kereskedő működik (pl. szállodai elhelyezés vagy autókölcsönzés). A „kereskedő” kifejezés használata sem véletlen, hiszen kereskedelmi, szakmai tevékenységükkel összefüggésben eljáró jogalanyok – ideértve a magánszemélyeket és társaságokat is – kötelesek a fenti szabályokat alkalmazni saját üzletvitelükre. Ebből következően például a magánszemély tulajdonába tartozó tárgyak nem rendszeres és nem üzletszerű online árusítása nem tartozik a Rendelet hatálya alá.

(Forrás: European Commission: Mystery shopping survey on territorial restrictions and geo-blocking in the European Digital Single Market. p 40)

1. ábra
A “geo-blocking” korlátozás relevanciája az egyes szektorok szerint a vásárlási műveletek szakaszaira lebontva (Forrás: European Commission: Mystery shopping survey on territorial restrictions and geo-blocking in the European Digital Single Market. p 40)

A fenti ábrán látható, hogy a fizetési lehetőségek földrajzi alapon történő behatárolása is a belső piacon zajló kereskedelmi folyamatok jelentős korlátozására vezethet, így a Rendelet ebben a szegmensben is tiltja az állampolgárság, lakóhely vagy letelepedési hely szerinti diszkriminációt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kereskedőnek kötelessége elfogadni a más tagállamban kiállított bankkártyát a megvásárolni kívánt termék kifizetésére, ha egyébként is lehetővé teszi az adott bankkártyatípus elfogadását.

Végül fontos kiemelni a Rendeletnek az uniós versenyjog szabályaival kapcsolatos külön kikötését is. Az EU versenyjoga különbséget tesz a passzív és az aktív értékesítés között. Az online környezetben passzív értékesítésről elsősorban akkor beszélünk, ha a vevő felkeresi a kereskedő honlapját, kapcsolatba lép a kereskedővel, és végül vásárol; aktív értékesítésről pedig akkor, ha a kereskedő saját kezdeményezésre maga fordul ajánlataival a vevők meghatározott csoportjaihoz.

A passzív értékesítés során alkalmazott korlátozások vonatkozásában a Rendelet is tartalmaz szabályokat, jóllehet a passzív értékesítés korlátozását területi alapon ezidáig is tiltotta a versenyjog. A passzív értékesítés tilalmát előíró megállapodások általában a közösségi kartelltilalomba ütköznek, és rendszerint nem mentesülhetnek e tilalom alól, azonban ha a passzív értékesítés jellegénél fogva át is csúszna a közösségi versenyjog hálóján, a Rendelet semmissé nyilvánítja mindazon rendelkezéseket, amelyek alapján a kereskedő a Rendeletben foglalt, online interfészekhez való hozzáféréssel, áruhoz vagy szolgáltatáshoz való hozzáféréssel vagy fizetéssel kapcsolatos tilalmakat megsértve járna el. Ilyen rendelkezés például az olyan szerződéses korlátozás, amely alapján a kereskedő a vevő állampolgárságával, lakóhelyével vagy letelepedési helyével kapcsolatos okból nem válaszolhat az egyéni vevők kezdeményezése alapján érkező mindazon megkeresésekre, amelyek célja a kiszállítás nélküli áruértékesítés a kereskedő szerződésben kijelölt területén kívül.

A Rendelet be nem tartása esetére az egyes tagállamoknak hatékony, arányos, visszatartó szankciókat kell bevezetniük, és külön hatóságot kell kijelölniük a végrehajtás érdekében. Magyarországon a fogyasztóvédelmi hatóság került kijelölésre. A Rendelet szintén a tagállamok kötelezettségévé teszi, hogy kijelöljenek egy vagy több szervet, amely felelős azért, hogy a Rendelet alkalmazásából eredő, a fogyasztó és a kereskedő között felmerülő vitás kérdésekben a fogyasztók számára gyakorlati segítséget nyújtson. Ezt a feladatot az Európai Fogyasztói Központ látja el Magyarországon.

Összességében tehát a Rendelet hatálya alá tartozó vállalatoknak az eddig használt általános szerződési feltételeiket, fizetési módozataikat és kiszállítási irányelveiket a vevők tagállami elhelyezkedésére tekintettel újra kell gondolniuk.


Dr. Dömötörfy Borbála, Dr. Firniksz Judit, Dr. Mezei Péter ügyvédek
Comp= Competition x Compliance
a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal versenyjogi csapata

Megosztás