Döntött az Alkotmánybíróság: az új Art. hatályba léptető rendelkezése alaptörvény-ellenes

Az Alkotmánybíróság egyedi ügyben vizsgálta az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény („Art.”) hatályba léptető rendelkezésének fordulatát, miszerint a törvényt a hatálybalépését követően indult megismételt eljárásokban is alkalmazni kell. Cikkünkben ismertetjük az Alkotmánybíróság döntését és annak legfontosabb következményeit.

Az Alkotmánybíróság az utóbbi időben kezdett el foglalkozni az Art-ban foglalt intézmények, határidők anyagi vagy eljárási jellegének elválasztásával: például az adójogi elévülés anyagi jogi jellegéről döntött 17/2019. (V. 30.) határozatában, valamint a határozathozatali határidő eljárási jellegéről, és elmulasztása jogkövetkezményeiről a 25/2020. (XII. 2.) határozatában (utóbbiról bővebben itt olvashatnak). Az itt részletezésre kerülő III/3839/2021. számú döntés ezekből kiindulva elemzi az Art. hatályba léptető szabályát.

A jogszabályi rendelkezés vizsgálatára a Szegedi Törvényszék kezdeményezésére indult eljárásban került sor. A törvényszék előtti konkrét ügy tényállása szerint az adóhatóság a felperest áfa adónemben ellenőrizte 2011. januári kezdő időponttal. A bíróság kétszer is új eljárásra és új határozat meghozatalára utasította a másodfokú adóhatóságot – a második másodfokú határozat meghozatalára 2018. március 5-én került sor.

A határozat felülvizsgálatának eredményként a Kúria rögzítette, hogy a megismételt eljárásban az új Art. szabályai alkalmazandóak, majd ennek eredményeként sor került a harmadik másodfokú adóhatósági határozat meghozatalára, ami a felperest több, mint 140 millió forintos összeg megfizetésére kötelezte. A bírói indítvány ugyanakkor számításokkal alátámasztva bemutatta, hogy a régi Art. szerint számítva az adó megállapításához való jog a harmadik másodfokú határozat kelte előtt már több, mint egy hónappal elévült volna.

Az Alkotmánybíróság indokolásában a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmából indul ki, ami nemcsak a jogalkotásra, de a jogalkalmazásra is vonatkozik. Az alapelvi szintű szabály szerint jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg jogkövetkezményeket, nem rögzíthet kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. A tilalom megsértése tehát főleg anyagi jogi jellegű jogkövetkezmények kapcsán merül fel.

Az AB korábbi határozataiban már rögzítette, hogy az adó megállapításához való jog elévülése anyagi jogi jellegű szabály, mivel az idő múlására tekintettel gátat szab az adóalanyt terhelő fizetési kötelezettség, illetve az adóalanyt megillető jogosultság megállapíthatóságának. Az adójogi elévülés időtartama évek óta változatlanul öt év, ugyanakkor ezt az ötéves időtartamot meghosszabbító és az elévülés nyugvását kiváltó okok időről időre változnak. Így például a régi Art. 2012. január 1-jei hatálybalépésével beiktatásra került az a szabály, miszerint az adómegállapításhoz való jog elévülése 6 hónappal meghosszabbodik, ha az adóhatósági határozat felülvizsgálata során a bíróság új eljárás lefolytatását rendeli el.

A jogalkotó a 6 hónapos időtartamot később 12 hónapra emelte, az új Art. pedig erre a 12 hónapos meghosszabbodásra vonatkozó szabályt megőrizte. Az eljárásjogi kódex hatálybaléptetése ugyanakkor olyan módon történt, hogy azt nem csak hatálybalépését követően indult, de a megismételt eljárásokban is alkalmazni kell. Ez a konkrét ügyre vetítve azt jelenti, hogy az elévülést 12 hónappal meghosszabbító, és az eljárás kezdetekor még nem létező szabályt annak ellenére kellett a felperes ügyében alkalmazni, hogy a jogsértő magatartás és az adóeljárás kezdete óta közel egy évtized telt el.

Az elévülés meghosszabbodására való szabály alkalmazása nélkül az adómegállapításhoz való jog is elévült volna harmadjára megismételt másodfokú hatósági eljárás ideje alatt. Az okozott anyagi jogi jellegű hátrány visszamenőlegesnek minősül, mert egy jóval korábban létrejött tényállásra vonatkozó szabály megváltoztatására került sor utóbb. A törvény idézett fordulata emiatt az Alkotmánybíróság döntése szerint a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközik.

A határozat egyedi ügyben mondta ki a rendelkezés alkalmazásának tilalmát, azaz a döntés közzétételekor folyamatban levő megismételt eljárásokban nem automatikusan a régi Art. szabályait kell alkalmazni. Amennyiben a bíróság az előtte folyamatban levő ügyben azt észleli, hogy a felperes olyan jogi helyzetbe került, mint a jelen ügyben, indítványozhatja a jogszabály alkalmazásának kizárását az egyedi ügyből. A határozat közzétételét követően indult megismételt eljárásokban pedig jogalkalmazói döntést képez annak eldöntése, hogy a régi Art. vagy az új Art. szabályait kell-e alkalmazni.

dr. Lebocz Noémi ügyvédjelölt (noemi.lebocz@pwc.com)

Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban bármilyen kérdése merülne fel, kérjük, forduljon szokásos kapcsolattartó partneréhez, illetve dr. Kelemen Dániel (e-mail: daniel.kelemen@pwc.com),  dr. Szimler Gergő (e-mail: gergo.szimler@pwc.com) és dr. Balog Balázs ügyvédekhez.

Megosztás