Mulasztást állapított meg és garanciák beépítését rendelte el az Alkotmánybíróság („AB”) a köztudatban „rabszolgatörvény” néven kihirdetett törvény (2018. évi CXVI. törvény) utólagos normakontrollja során.
A normakontrollt kezdeményezők egyrészről kifogásolták a rendkívüli munkaidő emelésének lehetőségét a munkavállalóval történő egyéni megállapodás alapján (Mt. 109. § (2), 135. § (3)). Mint köztudott, ez utóbbi szabály teremtette meg az évi 400 óra túlóra lehetőségét.
Mit is jelent a munkavállalók számára évente 400 óra túlóra? A mostani (2021.) naptári évben 254 munkanap van, amely napi 8 órás munkaidővel számolva 2032 munkaórát jelent. Mivel ez a munkaóra szám a munkavállaló éves szabadságánek idejét is magába foglalja, ezért amennyiben a munkavállaló megállapodik a munkáltatóval, hogy az évi túlóra mértéke 400 órára emelhető, azzal közel 40%-kal dolgozik többet éves szinten.
A másik jelentős és egyben kifogásolt módosítás a munkaidő-keret maximális mértékének felemelése volt (Mt. 94.§ (3)). Kollektív szerződés esetében ugyanis az addig legfeljebb 12 havi munkaidő-keret 36 hónapra is felemelhetővé vált. Ha a szakszervezet és a munkáltató ilyen megállapodást kötött, akkor ez a az évi 400 óra túlórával együtt azt is eredményezhette, hogy a 3 éves munkaidő-kereten belül összesen 1200 óra túlórára van lehetőség .
Az AB nem vitatta, hogy – a munkaidő-keret hosszától függően – a fokozottabb igénybevételt csak aránytalan idő elteltével követi ellensúlyozó pihenés, ezért megállapította, hogy az általános munkarendtől eltérő munkaidőbeosztási formák esetén is érvényesülnie kell a munkavállalók pihenését, regenerálódását garantáló előírásoknak. Az AB is rávilágított, hogy a jelenlegi szabályok alapján 36 havi munkaidő-keret esetén akár olyan foglalkoztatás is létrejöhet, hogy teljes két éven át maximális kihasználtsággal foglalkoztatják a munkavállalót, bérpótlékban nem részesül és a harmadik éveben egyszerre adják ki részére a pihenőidőt. Az AB véleménye szerint ez a gyakolat ugyan formálisan megfelel meg a munka törvénykönyve szabályainak, azonban az Alaptörvény céljával ellentétes, továbbá az évekkel később kiadott pihenőidő az emberi szervezet regenerálódására nem adna lehetőséget és ez elletétes a pihenőidő szabályozás céljával.
A fenti gondolathoz hozzátartozik, hogy ha az AB által leírt szélsőséges esetet vesszük alapul, és a munkavállaló munkaviszonya a munkaidő-keret lejárta előtt megszűnik, akkor előfordulhat, hogy a megszüntetés napjáig folyamatosan munkát végzett és arányosan még semmilyen pihenőnapot nem tudott felhasználni.
Az AB arra jutott, hogy a 36 havi munkaidő-keret szabályozás kollektív szerződéshez kötése elegendő többletgaranciát nyújt, figyelemmel a munkáltató és szakszervezet közötti ellentétes gazdasági és szociális érdekekre. Az AB álláspontja szerint ugyanis a szakszervezetek nyilvánvalóan valamilyen többletjogosultság fejében fogadják csak el a kollektív szerződés által megteremtett hosszabb munkaidő-keretet. Ezzel szemben amennyiben a kollektív szerződés munkaidő-keret lejárta előtt megszűnik, a kollektív szerződés, mint a a szervezet akaratát biztosító garancia eltűnik, a hosszabb munkaidő-keretes foglalkoztatás azonban változatlan marad.
Az AB a fentiekre tekintettel nem semmisítette meg ugyan a kifogásolt rendelkezéseket, de mulasztást állapított meg. Kimondta, hogy hiányoznak azok a garanciális szabályok, többletkedvezmények, amelyek a munkavállalókat védik olyan esetben, amikor a kollektív szerződés a munkaidő-keret tartama alatt megszűnik.
Az AB a mulasztás megállapítása mellett alkotmányos követelményként megfogalmazta, hogy ha a munkaidő-keret meghaladja az egy éves időtartamot, akkor a heti pihenőidő és a munkavállaló által teljesített rendkívüli munkavégzés átlagban történő elszámolása tekintetében a 12 hónapos időtartamot kell alapul venni a munkaidő-keret (elszámolási időszak) teljes időtartama helyett.
Az AB felhívta az Országgyűlést, hogy 2021. július 31-ig iktassa törvénybe a hiányzó garanciális szabályokat. Előírta, hogy az új szabályok biztosítsák azt, hogy a kollektív szerződés szerinti akár 36 hónapos munkaidőkeret alkalmazása esetén többletgaranciák és kedvezmények illessék a munkavállalókat abban az esetben, ha időközben a kollektív szerződés munkáltató általi felmondással szűnik meg.
Az AB a döntésében kiemelte, hogy a munkavállalókat megillető napi, illetve heti pihenőidőhöz való jog az Alaptörvény által biztosított jog. Célja, hogy támogassa a munkavállalók frissességét, és ezen keresztül elősegítse a biztonságos munkavégzést, a munkavállalók egészségének megőrzését és végső soron az emberi élet védelméhez szükséges munkajogi feltételeket. Az AB ugyanakkor kiemelte, hogy a munkavállaló pihenéshez való joga sem korlátozhatatlan. Amennyiben a korlátozás nem ütközik a hátrányos megkülönböztetés tilalmába, illetve arra törvényben, alkotmányosan igazolható cél érdekében, a szükségesség és arányosság követelményét szem előtt tartva kerül sor, a korlátozás alkotmányosan is elfogadható lehet.
dr. Szűcs László ügyvéd, irodai tag (laszlo.szucs@pwc.com), dr. Czumpf Gabriella ügyvédjelölt, (gabriella.czumpf@pwc.com), dr. Zsédely Márta, ügyvéd, irodai tag (marta.zsedely@pwc.com)
Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban bármilyen kérdése merülne fel, kérjük, forduljon szokásos kapcsolattartó partneréhez, illetve dr. Szűcs László (e-mail: laszlo.szucs@pwc.com), dr. Zsédely Márta (email: marta.zsedely@pwc.com), dr. Molnár Melinda (e-mail: melinda.molnar@pwc.com) ügyvédekhez.