A 2026. június 18-án publikált döntés alapján ellentétes az uniós joggal az olyan tagállami szabályozás, amely – a 162/2023. (V. 5.) Korm. Rendeletben meghatározott feltételekkel azonos módon – akciós kötelezettséget vezet be a 2 500 000 eurót meghaladó éves árbevételű élelmiszer-kereskedők vonatkozásában.

Az infláció elleni állami beavatkozások az elmúlt években többször is uniós jogi kontroll alá kerültek, és ezek az ügyek jellemzően azonos irányba mutatnak. A 2024. szeptember 12‑én hozott, a SPAR Magyarország ügyét érintő ítélet már kimondta, hogy a hatósági árképzésbe történő közvetlen beavatkozás sértheti az uniós jogot. Ezzel párhuzamosan az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított az árrés‑korlátozások miatt, amelyben a szabályozás versenytorzító és diszkriminatív jellegét kifogásolja. Ebbe a tendenciába illeszkedik a nemrég lezárt Penny‑ügy (C‑658/24) is.

A vizsgált szabályozás a 2021-ben 1 milliárd forintot meghaladó nettó árbevételű élelmiszer‑kiskereskedőket arra kötelezte, hogy egyes termékkategóriákban legalább egy termékre minimum 15%-os árcsökkentést alkalmazzanak (az árcsökkentés adott termékre vonatkozó alkalmazását megelőző 30 napban általuk alkalmazott legalacsonyabb bruttó kiskereskedelmi árához képest), és e termékekből a 2022-es átlagos napi értékesített mennyiségnek megfelelő készletet tartsanak. A kötelezettségek megszegése bírsággal, sőt az üzlet ideiglenes bezárásával is járhatott.

Az EUB az előzetes döntéshozatal során a 1308/2013/EU rendeletet (a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról) és a 2006/123/EK irányelvet (a belső piaci szolgáltatásokról) vizsgálta. A Bíróság hangsúlyozta, hogy a szabad versenyen alapuló árképzés a közös piacszervezés alapelve, és az ilyen jellegű kötelező árcsökkentési és készlettartási előírások közvetlenül beavatkoznak ebbe a mechanizmusba. Bár a magyar szabályozás célja az infláció visszaszorítása és a hátrányos helyzetben lévő fogyasztók védelme volt, az EUB arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedés nem volt alkalmas e célok koherens és szisztematikus megvalósítására, különösen azért, mert csak a nagyobb kereskedőkre terjedt ki. A Bíróság rámutatott, hogy a nagy árbevételű kereskedők általában városokban helyezkednek el, így a forgalomba hozott élelmiszerek jelentős részét olyan kereskedők értékesítik, amelyek nem tartoznak ezen intézkedések hatálya alá. Ez azért jelent problémát, mert a hátrányos helyzetben lévő fogyasztói kör a Bíróság érvelése szerint a gyakorlatban nehezen jut hozzá az intézkedéssel csökkentett áru termékekhez.

A szolgáltatási irányelv alkalmazásában a Bíróság azt is megállapította, hogy a szabályozás a letelepedés szabadságának korlátozását eredményezheti, és felvetheti a közvetett diszkrimináció kérdését, amelynek végső megítélése a nemzeti bíróság feladata.

Az ítélet alapján az ilyen típusú szabályozás ellentétes az uniós joggal.

Előretekintve: hol húzódnak az állami beavatkozás határai?

A döntés egyértelmű üzenetet hordoz a jövőre nézve is. Az infláció elleni fellépés önmagában legitim cél, ugyanakkor az állami beavatkozásnak szigorú uniós jogi korlátai vannak.

A mostani ítélet – a SPAR‑üggyel és a bizottsági eljárással együtt – azt jelzi, hogy a közvetlen árképzési beavatkozások, a piaci szereplők működésének részletes szabályozása, illetve a szelektív, egyes szereplőket aránytalanul terhelő intézkedések uniós joggal való összeegyeztethetősége érdekében szigorú mércének kell megfelelni. Másképp fogalmazva: a gazdaságpolitikai mozgástér nem korlátlan – és az EUB gyakorlata egyre világosabban kijelöli azt a határt, ahol a nemzeti szabályozás már nem fér össze a belső piac egyes alapelveivel.

A döntés rövid távon azt jelenti, hogy a konkrét ügyben kiszabott bírság várhatóan nem tartható fenn. Ugyanakkor ennél szélesebb körű következmények sem zárhatók ki: felmerülhet hasonló ügyekben az eljárások megismétlése, egyes esetekben akár perújítás lehetősége, illetve – megfelelő feltételek fennállása esetén – az állami kárfelelősség kérdése is.

Hosszabb távon az ítélet egyértelmű iránymutatást ad: az infláció elleni fellépés legitim cél, de az állami beavatkozás nem lépheti túl az uniós jog által kijelölt határokat. A közvetlen árképzési korlátozások és a szelektív, aránytalan terhek alkalmazása jelentős jogi kockázatot hordoz, amelyet a jogalkotónak a jövőben figyelembe kell vennie.