Dinamikusan növekszik azok száma, akik professzionálisan, versenyszerűen foglalkoznak videojátékokkal és tudásukat szervezett bajnokságok keretei között mérik össze. Az általuk űzött tevékenységet nevezzük elektronikus sportnak (röviden e-sportnak). Fontos hangsúlyozni, hogy az e-sport bármely olyan videojátékhoz kapcsolódhat, amely alkalmas arra, hogy azt több játékos egymással versengve játssza. „Klasszikus” példa erre az az esetkör, amikor az e-sport egy egyébként is valamilyen sportot szimuláló videojátékon alapul, praktikusan tehát a játékosok pl. amerikai futball vagy kosárlabda mérkőzéseket játszanak egymás ellen, de említhetjük az online stratégiai játékok, vagy a katonai témájú, akció-orientált (közkeletű nevükön „lövöldözős”) játékok esetét is.
Bár a jelenség viszonylag újkeletű, a világ egyes részein – jellemzően Dél-Koreában, Japánban és az Amerikai Egyesült Államokban – lassan húszéves múltra tekint vissza és dinamikusan növekvő piaci szegmenst képvisel, amelyet kiválóan mutat pl. az egyes bajnokságok díjazásának gyors emelkedése. Statisztikák1 2018-ban a globális e-sport piac értékét kb. 860 millió amerikai dollárra becsülték és ez az érték 2022-re várhatóan megduplázódik.
Ez a fajta dinamikus fejlődés természetesen Európát és azon belül Magyarországot sem hagyta érintetlenül, jóllehet bátran kijelenthető, hogy bőven van még hová fejlődni az élvonalhoz képest.
Az e-sport hazai szabályozása
A helyzetet némileg bonyolítja, hogy a terület újdonság jellegéből következően annak jogi szabályozása részben hiányzik, részben kezdetleges állapotban létezik. A szabályozási hézagok ellenére ugyanakkor a gyakorló jogászok egy része érdeklődéssel fordul a terület felé, hiszen annak megfelelő működéséhez és fejlődéséhez – mint általában mindenhez – elengedhetetlen a szakértelemmel kialakított jogi háttér.
Ami a szabályozási hiányosságokat illeti, a jogalkotónak két koncepcionális kérdést kell tisztáznia az e-sportok kapcsán.
Az első, hogy az e-sportot bevonja-e a hagyományos sport fogalomkörébe, ezzel lényegében – legalábbis részben – kiterjesztve rá a hagyományos sportokra vonatkozó szabályozást, vagy önálló, a klasszikus sporttól eltérő jelenségként értékeli. Mindkettőre van példa a világ egyes országaiban.
A második, hogy a jogalkotó miként értékeli az e-sport és a szerencsejáték viszonyát. A probléma itt abban ragadható meg, hogy amennyiben egy adott e-sport bajnokságra nevezési díjat kell fizetni és a díj befizetésével a játékos lényegében esélyt szerez arra, hogy pénzdíjat nyerjen a bajnokságon, akkor felmerülhet, hogy ez nem más, mint szerencsejáték. A kérdést vélhetően az dönti el, hogy az e-sport alapjául szolgáló játékban mennyi a szerencse-elem, másként fogalmazva, vajon túlnyomórészt a játékos képességei, rutinja, tapasztalata, vagy a szerencse dönti el, hogy ki lesz a nyertes.
Az e-sport gyakorlati jogi kérdései
Bár Magyarországon a fenti kérdések egyértelmű rendezése és az azokhoz kapcsolódó gyakorlat kialakulása egyelőre várat magára, a jogászokat ez idő alatt sem fenyegeti az unalom, hiszen számos egyéb, gyakorlati jogi kérdés merül fel a szárnyait próbálgató magyar e-sport kapcsán. A teljesség igénye nélkül a következőkben említünk néhányat.
Az egyes e-sportolók és egyesületeik sikerei, a jelentős nyereményekkel kecsegtető versenyek, valamint a hivatalos e-sportként elismert videojátékok számának folyamatos bővülése (pl. a szűk két év alatt elterjedt „battle royale” műfaj játékai) egyre több fiatalt csábítanak arra, hogy az eddig csak kikapcsolódásként űzött tevékenységet szakmai szinten folytassa a jövőben. Ezt az igényt ismerte fel számos, a hagyományos sportágakban már hosszú múltra visszatekintő sportegyesület is, amelyeknél sorra jelennek meg az e-sport tagozatok és ez a jelenség a közeljövőben várhatóan egyre inkább felgyorsul. Az egyesületek stabil és prosperáló működéséhez elengedhetetlen, hogy a játékosaikkal olyan módon alakítsák ki a szerződéses jogviszonyt, amely az e-sport minden sajátosságát figyelembe veszi.
E körben vizsgálandó, hogy megbízási jogviszonyban vagy munkavállalóként „sportoljanak” inkább a játékosok az adott egyesület színeiben. A munkaviszony tekintetében kiemelhető, hogy ez esetben szorosabb kötelék alakul ki a játékos és az egyesület között, nem fordulhatnak elő egyik napról a másikra történő átigazolások, a költségek pedig kiegyensúlyozottabban tervezhetőek. Egy megbízási jogviszonyban ezzel ellentétben rugalmasabban alakíthatók a játékosoknak járó kifizetések, jutalmak és a megbízó ellenőrzési jogköre is lényegesen szűkebb körű, mint egy munkaviszony esetén. Ha valamelyik fél nem találta meg a másikkal a számításait, egyszerűbben és gyorsabban megszüntethető a fennálló jogviszony.
A jogviszony típusának megválasztását követően, a szerződések tartalmának kialakítása során figyelemmel kell lenni olyan speciális szempontokra is, amelyek az e-sport, mint műfaj jellegéből fakadóan kívánnak szabályozást.
Ilyen különösen a „stream-elés”, vagyis az egyes e-sport események online, élő közvetítése, amely mind a játékos, mind az egyesület piaci hírnevét jelentős mértékben növelni képes. Ezt a piaci szereplők egy külön kategóriája, a stream szolgáltatók, online videómegosztók végzik. Mivel a közvetítésekből jelentős bevételek származnak, e bevételek előre meghatározott kritériumok szerinti megosztása – és általában a stream szolgáltatás rendezett jogi háttere – kulcsfontosságú kérdés a későbbi viták megelőzése érdekében. Ezen kívül meg kell határozni azt is, hogy a játékos a saját vagy a csapata neve alatt „streameljen.”
A felmerülő kérdések száma nyilvánvalóan meghaladja egy blogbejegyzés terjedelmi korlátait, de a fentieken túl érdemes foglalkozni pl. a versenyeredményekből származó jutalmak megosztásával, a kiemelkedő szereplések esetén járó többletjuttatásokkal, az e-sportolók tevékenységértékelésének szempontjaival, felelősségi kérdésekkel, illetve külföldi igazolásokkal is.
Kérdés, hogy ez az izgalmas és nagy lehetőségeket rejtő terület pontosan miként fejlődik tovább az elkövetkező években, az azonban világos, hogy sikeres működéséhez a jogi szakértelem több szempontból is elengedhetetlen lesz.
dr. Árva Máté, ügyvédjelölt
dr. Csenterics András LL.M, ügyvéd
TechRelated
a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal technológiai jogi blogja