A „behajthatatlan követelés”-re vonatkozó adóalap csökkentés kérdései az Európai Unió Bíróságának az Enzo di Maura ügyben hozott ítélete nyomán

Az Európai Unió Bíróságának („Bíróság”) a C-246/16.sz. ügyben 2017. november 23-án kihirdetett, és 2018. január 22-én közzétett ítélete („Enzo di Maura ítélet”) alapján az adózóknak – az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény („Art.”) a 196.§ (2) bekezdésének megfelelően – 2018. július 21-ig volt lehetőségük a behajthatatlan követeléseikre jutó (a köznyelvben „bad debt”-ként elterjedt) korábban megfizetett áfa visszaigénylésére.

Az Enzo di Maura ítélet jelentőségét az adja, hogy a Bíróság a közös hozzáadottértékadóról szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv („Héairányelv”) 90. cikk (1) bekezdésében foglalt adóalap-csökkentésre jogosító jogcímek közül a „teljes vagy részleges nemfizetés” jogcímmel kapcsolatban egy korábbi, magyar vonatkozású a C-337/13.sz. ügyben hozott („Almos ítélet”) ítéletben a Héairányelv 90. cikke (2) bekezdésében foglalt eltérés kifejezés értelmezésével kapcsolatban, eltérő megállapítást tesz.

Az Almos ítéletben ugyanis a Bíróság azt mondta ki, hogy „héairányelv 90. cikkének rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely nem írja elő a héaalap csökkentését az ár meg nem fizetése esetében, amennyiben az e cikk (2) bekezdésében előírt eltérés kerül alkalmazásra.” A Bíróság továbbá megállapította, hogy amennyiben egy tagállam az „adóalapot csökkentő esetek felsorolásakor nem említi az ügylet árának meg nem fizetését, úgy kell tekinteni, hogy a tagállam élt a héairányelv 90. cikkének (2) bekezdése szerint számára biztosított eltérési lehetőséggel.

Az eltérés kifejezés ezen értelmezésétől jutott eltérő következtetésre a Bíróság az Enzo di Maura ítéletében, amelyben kimondta, hogy „[…] a tagállamoknak jóllehet lehetőségük van arra, hogy […] az adóalap‑korrekciótól eltérjenek, nem kaptak felhatalmazást az uniós jogalkotó részéről arra, hogy ezt a korrekciót egyszerűen kizárják.” Ebből az (is) következik, hogy a tagállamoknak az adóalap-korrekció lehetőségét biztosítaniuk kell, és az eltérés azon körülmények, feltételek, időpont meghatározására vonatkozhat, amelyek bekövetkezése, fennállása esetén ésszerűen lehet valószínűsíteni a (teljes vagy részleges) megnemfizetést.

A jelenleg hatályban lévő, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény („Áfa tv.”) nem tartalmazza a közös hozzáadottértékadóról szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv („Héairányelv”) 90. cikk (1) bekezdésében foglalt adóalap-csökkentésre jogosító jogcímek közül a „teljes vagy részleges nemfizetés” esetén az adóalap-csökkentést lehetőségét. Ez azonban nem volt mindig így, az általános forgalmi adóról szóló korábban hatályos 1992. évi LXXIV. törvény ugyanis a behajthatatlan követelések esetében 1997. december 31-ig lehetővé tette az adóalap-csökkentést figyelemmel a 7001/1997. (AEÉ) APEH irányelvben írtakra is. (Magyarország ezzel nincs egyedül, jelenlegi ismereteink szerint ugyanis az Európai Unió 28 tagállama közül másik 4 tagállamra is elmondható ez.)

 

Sári Szilvia

Megosztás